Kalocsán és környékén a 18. században sajátos népművészet alakult ki. Kezdetben a bútorfestés, majd a 19. században a pingálás (falfestés) és a hímzés jelent meg. Az évek folyamán nemcsak a motívum, hanem a színgazdagság is állandó megújulást mutatott. Lengyel Györgyi (Kalocsai virágok 1983) szerint „a fejlődés az egyszerű lyukvarrástól és az egyszínű laposhímzéstől a dús színezésű, csipkeszerűen áttört megoldások felé vezetett. A hímzések olyan pompásak lettek, mint a napsütéses, zöldellő rét virágai.”